A természetesség eszméjét hirdetem tevékenységem során. A természetes, a szerves, a természetben előforduló anyagok felhasználását támogatom. De hogy mi is a másik oldal, a szervetlen anyagok használatának története, erre nyitok most némi résnyi ajtót, remélhetőleg még a hétköznapi megértés keretin belül.

Mi is az eredete a szintetikus anyagok megjelenésének?

Jó messzire kell visszamennünk, egészen ipari forradalom idejére, ami akkor magával hozta a kőszén nagy mennyiségű felhasználását, melynek egyik mellékterméke a kátrány volt. Sokáig ez az anyag egy terhet jelentő anyagnak számított, mely a gázgyárak és kokszolók környékén pusztította a növényzetet, egyik felhasználási módja volt a vasúti talpfák, majd faanyagok impregnálása, mely haszna valóban abban állt, hogy a fát így az oxidációs folyamatokkal szemben ellenállóvá tették. Mivel a kátrány nem ég olyan könnyen, nem volt alkalmas üzemanyagnak a belső égésű motorokba, és mivel nem rendelkeztek megfelelő viszkozitással, nem voltak kenőanyagként sem használhatók. Mindaddig amíg a fejlődő technika el nem kezdte hasznosítani, mára pedig a kémiai iparunk alanyagává vált.

Hogyan is? 

A kőszén többszöri desztillálása során képződik a parraffin, a szilárd termékek mellett, mely mint neve is jelenti parraffin= affinitás nélkül, azaz ez az anyag annyira halott, hogy a legerősebb savakkal, lúgokkal  is ellenálló. A  később megjelenő kőolaj, melynek  a szakaszos desztillációjaként is szintén a parraffinsor termékei jönnek létre: bezin, petróleum, parraffinolaj és parraffin is hasonló tulajdonságokat mutat.

Felhasználhatóságukban akkor tört meg a jég, mikor sikerült koncentrált kénsav és salétromsav keverékével egy olyan szert találni, amely képes volt a ciklo parraffinokat ( gyűrűs szerkezetű parraffin) megtámadni.

Egész pontosan az első siker az volt, mikor a benzolt, nitrálsó keverékével egyesítve nitro-benzol, illata miatt keserűmandula olajnak elnevezett anyagot hoztak létre. A nitro-benzol egy jellegzetes aromájú anyag, az első, az aromás  vegyületek kémiájában. Az ebből létrejött különféle szintézisek ma az új anyagok millióit eredményezi.

A következő lépés a szintetikus festékanyagok megjelenése volt, nitrobenzol hidrogénnel történt redukciójával analin jön létre, mely az első kékes színű szintetikus kátrányfesték. Nem sokáig tartott mire rájöttek, hogy a színezékek melléktermékei hatással van az emberi szervezetre, és elindult az első szintetikus gyógyszerek korszaka, fenolból szalicil készítményeket állítottak elő, mint az aszpirint. Aztán jött a kemoterápia, mely a színezékkémiát eredményeit használta fel. Ugyanúgy ahogy a színezék kémiában a benzolmaghoz kapcsolt oldalláncok megváltoztatják a  színárnyalatot, sőt ez előre kiszámítható, feltételezett a kemoterápiai is egy hatóanyagot, mely a szervezet plazma anyagával reakcióba lép, és az oldalláncok segítségével a mag hatása variálható.

A színezék gyártás közbenső terméke között édes ízű anyagokat is találtak, így kezdődött meg olyan anyagok gyártása, mely maximális édesítőszer -jelleget mutat. Pl. szacharin, dulcin. Az egész fejlesztés alapanyaga a nitro-benzol egy aromás vegyület, de innen sok illatanyag fejlesztése indult el, kifejlődött a parfümgyártás iparága, melyek mind valamilyen növényi illatot utánoznak. Tagadhatatlan, hogy az egész kátránykémia és egész fejlődése az emberi intellektus hatalmas diadala.

De milyen úton és milyen áron? 

Idézzük figyelmünkbe, hogy a növény növekedési folyamataiban keletkezett illatokat, ízeket, hatásokat képezte le a szintetikus úton megalkotott kátránykémia. 

Ha magunk elé képzelünk egy növényt, a természetes anyagképződés mintáját, akkor ezt láthatjuk : induljunk ki a növények szárában megjelenő keményítőből, mely a növekedés folyamán cukorrá alakulva képezi a virág színét, illatát, mézet, olajat és még finomabb hatásikban növényi gyógyszubsztanciákat.

A fejlődés a növényben lefele a szár-levélzet keményítőjéhez képest a gyökérzet cellulóz anyagába vezet , a növény elhalásával és elszenesedési folyamatában szénné válik. Az így létrejövő szénkátrány a biológia nullpont a növényzet felső részében illatozó, színes, gyümölcsöt hozó folyamataihoz képest. Az emberi intellektus ezekből a biológiai nullpontokból varázsolta elő a a természetes anyagok tükörképeit, a szintetikus szinezékeket, a szintetikus parfümöt, a szintetikus édesítőszerepeket.

Míg fent megjelenik az élő, a tevékeny, addig lent megjelenik a fantomszerű tükörképe, a kátránykémia. Ebben a föld alatti világban azonban nem a dinamika, hanem az atomvilág, a kiszámítható történések statikája uralkodik.

Egy érdekes kísérletben megnézték, hogyan hat a potentírozás a kétfajta úton előállított, kémiailag azonos anyagoknál. Potentírozás a homeopatiában alkalmazott hígítási folyamat, melyben 1 gr anyagot oldanak fel 9 gr vízben, így egy 10%-os oldatot kapva és egy bizonyos ideig ritmusosan rázva. Ez az első potencia.  Majd ebből az oldatból kivesznek 1 köbcentinyit, és vízzel hígítják vissza 10 köbcentire és újra rázni kezdik. A 2., 3. … potencírok keletkezik, melyben a hígított anyag már csak 1 ezreléknyi. De mégis tény, hogy a 3 pontecírozott oldat hatásában nem ugyanaz, mint az 1 ezrelékes híg változata. Erre kísérleteket is végeztek, csiráztattak magvakat a két hasonló oldatban és azt tapasztalták, hogy másképp csiráztak a növények.

A potencírozott oldatban ahogy csökken a száraz anyag mennyisége majd eltűnik az anyag testileg, kémiailag úgy lép fel egy biológiai hatékonyság.  Az 1 ezrelékes oldatban pedig teljesen eltűnik az eredetileg oldott anyag.

A szintetikus benzoésav nem hat többé az élőre, csak addig teszi ezt míg durván anyagilag létezik. A szintetikus anyagok tehát csak allopatikusan hatnak, homeopatikusan már nem. Ezek az anyagok kiesnek a Föld és Kozmosz közötti mindenféle hatásokból, ritmusokból. Az ilyen szintetikus anyagok a természetes anyagokkal kémiailag teljesen azonosak lehetnek, biológiailag mégis alapvetően különböznek tőlük.

A hétköznapi életben minden oldalról körülvesznek minket a kátránykémia termékei, foglalkoznunk kell tehát vele. Természetesen nem értékítéletet kell mondanunk ezen anyagokról, de meg kell ismernünk az erőket, amelyek a folyamatok mögött állnak, hogy választani tudjunk.  És ha figyelembe vesszük a mai embernél fellépő érzékenységet a szervetlen anyagok hatásaira, akkor valószínű ésszerű azokat minél kevésbé, minél ritkábban használni.

Magam, a szerves kozmetikumok használatára mutatok példát, természetesen, csak természetesen”!

Elérhetőség itt

Felhasznált forrás: Dr Rudolf Hauscka Szubsztanciatan c. könyve.